Suttogás a kék villogók alatt

Máté hátralépett a dohos falig, miközben ujjaival görcsösen szorította a kabátjába csúsztatott vételi ajánlatot. Balog Henrik arcán még a gázszag sem hagyott nyomot, jéghideg tekintettel várta a hatást. Ebben a pillanatban a szuterén felől Dr. Bordás András rontott elő, köhögve, kezében egy nehéz csavarkulccsal. „A főcsapot elzártam, de a szellőzőt eltorlaszolták! R=U/I, ezt a hülye is tudja, de itt szabotázs van!” – ordította a professzor, miközben a kapualj felől már hallatszott a katasztrófavédelem nehéz bakancsainak dörrenése.
A gang sötétjében Erzsi néni ajtaja résnyire nyílt. A reszkető gyertyafényben az öregasszony megpillantotta a lépcsőn felfelé igyekvő Bálintot. „Szaladgálhatsz, fiam,” – sziszegte Erzsi néni, és hangja fojtogatóbb volt, mint a pincéből felszivárgó gáz. „De a tegnap esti barna borítékod nem fog elpárologni a hatóság előtt. Én mindent láttam a kukucskálóból.” Bálint megtorpant, arca teljesen elfehéredett a hideg fényben.
A szomszédos ajtóból Kerekes Lívia figyelte a kibontakozó káoszt. Arcán a rettegés helyett furcsa, reményteli feszültség vibrált: ha a tűzoltók átkutatják a házat, talán fény derül Dr. Szabó és Balog mocskos üzelmeire, és ő végre kiszabadulhat a receptköteles tabletták szorításából. Nem messze tőle, a folyosó legsötétebb sarkában a kisemmizett ex-légiós lapult, rettegve attól, hogy a kiérkező egyenruhások az ő múltját is elkezdik bolygatni.