Készpénz a szirénázásban

Székely Ricsi kiáltása átszakította a sötétséget, a szűk lépcsőházban azonnal felmorajlott a pánik. Míg Bordás professzor a korlátot szorítva káromkodott, Balog Henrik meg sem rezzent. A hideg, kimért ügyvéd nem a pinceajtó felé fordult, hanem még közelebb lépett a szorongástól leizzadt Mátéhoz.
– Hallja ezt, Máté? – suttogta Balog, miközben a mobiltelefonja kékes fénye élesen megvilágította vékony ajkait. – Gázszivárgás, kiérkező katasztrófavédelem, hatósági zárolás. Ha a bank meglátja a holnapi jegyzőkönyvet a ház állapotáról, azonnal egyösszegben követeli vissza a felújítási hitelt. Még a hétvége előtt.
Máté a falnak támaszkodva próbált levegőhöz jutni. A szuterén felől valóban maró, szúrós szag szivárgott fel, de Balog szavai sokkal fojtogatóbbak voltak. A törlesztőrészletek már így is felemésztették a tartalékait, Bianka pedig a harmadikon gyanakodva várta, miért nem ér vissza a kapcsolószekrénytől.
– Van egy vételi ajánlatom a végrehajtási joggal terhelt hányadra – folytatta Balog, és egy összehajtott dokumentumot csúsztatott Máté kabátjának belső zsebébe. – Nyomott áron, de készpénzben, holnap reggel kilenckor. Ha most aláírja a szándéknyilatkozatot, megmentem a csődtől. Ha megvárja a kiérkező hatóságokat, mindenüket elárverezik.
A lépcsőfordulóban Ricsi dühösen felordított, amikor valaki fentről rávilágított egy zseblámpával, de Balog tudomást sem vett a körülöttük eluralkodó zűrzavarról. Máté reszkető ujjai ráfonódtak a zsebébe rejtett papírra, miközben az utcán megszólalt az első távoli sziréna.