Zsarolás a gázszagban

Enci telefonjának fénysugara átszelte a homályt, megvilágítva Dániel dermedt arcát és a hibás, csillogó csőkötést. Sűrű, édeskés gázszag árasztotta el a kis, nyirkos teret, amitől Enci azonnal köhögni kezdett. Szabó Gábor lépett be először, orrát befogva, szemei rémülten tágra nyíltak. „Gáz! Dániel, mi a fenét művelsz?!” – zihálta, hangja remegett a félelemtől. Enci, bár eleinte dühösen indult el, most szintén megrettent a szivárgás látványától és a fojtogató szagtól. Arcán a kezdeti harag helyét egyértelmű félelem vette át.
A sziszegő hang felerősödött, ahogy a gáz egyre szabadabban áramlott. Dániel hátrálni kezdett, ösztönösen próbálva minél távolabb kerülni a csőtől, és a már-már hisztérikus lakóktól. Érezte, hogy a helyzet egy pillanat alatt kicsúszott a kezei közül. A lépcsőházból ekkor egy újabb, mélyebb hang hallatszott.
Kőves Dezső, a nyolcas lakás lakója, dühtől vöröslő arccal lépett elő a sötétből. „Ez meg micsoda?! Gázszivárgás! Hívjuk a hatóságokat azonnal! Dániel, te egy felelőtlen gazember vagy!” – kiabálta, hangja betöltötte a szuterén visszhangos terét. Gábor és Enci, bár még mindig rémültek, Kőves Dezső felháborodásától felbátorodva, szintén Dániel felé fordultak, tekintetükben immár a vád is megjelent.
Dániel érezte, ahogy a levegő egyre fojtogatóbbá válik, nemcsak a gáztól, hanem a felgyülemlett haragtól is. Hátrébb lökdösve magát a dühös lakóktól, a szuterén egyik eldugottabb, sarokba szorított zugába bujt. Remegő ujjakkal kapta elő a telefonját. A képernyőn a zsaroló üzenet villogott. A félelem és a kétségbeesés elhomályosította a gondolkodását, de tudta, hogy muszáj reagálnia. A névtelen üzenetküldőnek.