Pánik a sötétben — más fényben

Dániel ujjai megálltak a kijelző felett. A beérkező üzenet szövege homályosan rajzolódott ki a gázszaggal telített, sötét sarokban. Képtelen volt azonnal válaszolni; a gázszivárgás sziszegése, Kőves Dezső dühös szavai és a saját lélegzetének kapkodása elnyomta a gondolatait. Szabó Gábor és Enci eközben már a szuterén kijárata felé indultak, hogy értesítsék a többieket, de egy mély, torzított hang rázta meg az egész épületet. A második emeletről, Karesz lakásából, egy ismerős, ám most ijesztően felerősített gitárhang tört elő, mintha maga a falak üvöltenének.
A pillanatnyi döbbenet után a szuterénben pislákoló félhomályos izzó villódzni kezdett, majd egy éles szikrázással elaludt. Teljes sötétség borult a pincére, és vele együtt az egész házra. A gázszag most még fojtogatóbbnak tűnt a vaksötétben, és a csendet hamarosan felváltotta a pánik moraja, majd kiáltása a felső szintekről. „Áramszünet! Mi történt?!” – hallatszott Horváth Bianka kétségbeesett hangja a harmadik emeletről. Kerekes Lívia, a patikárius nővérke, aki aludni készült, szintén riadtan kiáltott fel a sötétbe.
„Ezt Karesz csinálta! A kib*szott erősítője!” – dörögte Kőves Dezső hangja a sötétből, amelyben a félelem dühvé olvadt. Dániel felkapta a fejét. A zsaroló üzenet elfelejtődött. Most az áramszünet, és az ebből fakadó teljes káosz volt a legégetőbb probléma, ráadásul a gázszivárgás továbbra is aktív maradt.
A szuterénből kihátráltak a lépcsőházba, ahol a sötétség és a gázszag már a földszinten is érezhető volt. Gábor a telefonjának zseblámpájával tapogatózott az ajtókilincs után. „Fel kell mennünk hozzá!” – suttogta Enci, hangjában a félelem keveredett a határozottsággal. Már nemcsak a gáz volt a veszély, hanem az, hogy a ház lassan az összeomlás szélére sodródott. A lépcsőházban sietős léptek zaja hallatszott, mintha valaki igyekezne elmenekülni a felfordulás elől. Dánielnek eszébe jutott Erzsi néni mindent látó tekintete, és azon tűnődött, vajon Tormai főtörzs már értesült-e a káoszról.