Zsarolás a félhomályban

A korlátnál szorongó lakók feszült zaja alatt Bálint hátralépett, hogy elszakadjon a kapualjban felcsapó vitától. Ahogy az első emeleti sötét szeglet felé indult, a szomszédos ajtó élesen megnyikkant. Vincze Erzsébet nem várt a lenti tárgyalás kimenetelére; elállta a férfi útját a keskeny folyosón. Kinyújtott kezében egy gyűrött, barna boríték szélét szorította.
– Ne nézz így rám, Bálint – sziszegte az öregasszony, miközben a tekintete szinte átfúrta a férfit. – Lent Dr. Balog már a keselyűk módjára köröz, de mi ketten pontosan tudjuk, mi forgott kockán tegnap este. Ha nem fizetsz, vagy ha elárulsz, ez a boríték még ma Enci kezébe kerül.
Bálint ökle görcsösen összefacsarodott, arca elfehéredett a haragtól.
– Nincs több pénzem, Erzsi néni – vágta rá élesen, elfojtott indulattól remegő hangon. – Erikát és a gyereket sem tudom már miből támogatni!
– Akkor teremtsd elő – hajolt közelebb az asszony, hangjában szikrányi irgalom nélkül. – Amióta Marika boltja Miri Csemege néven fut, amúgy is túlságosan sok a nyitott szem a házban. Ha nem teljesíted a feltételeket, Enci megtudja a teljes igazságot a háttérben futó alkukról. Húsz perced van eldönteni, kinek az oldalára állsz, mielőtt Fekete Zoltán végleg lezárja az épületet.
Azzal az öregasszony visszahúzódott a lakásába. Bálint dermedten állt a homályban, miközben Enci gyanakvó léptei már hallatszottak a lépcsőforduló felől.