Zsályafüst és elszabadult titkok

Dániel nem várta meg, amíg Balog Henrik jéghideg tekintete végleg elemzi őt. Hátat fordított a kiégett biztosítéktábla mellett álló közös képviselőnek, s a hideg korlátot markolva sietve visszahúzódott az emeleti félhomályba. A lépcsőházban ekkorra már tetőfokára hágott az abszurd káosz. A másodikon Bartha Zsófia egy szál zsályafüstölővel próbálta elűzni a „hálózati blokkok negatív energiáit”, miközben a szuterén felől felbukkanó Székely Ricsi vacogva szorított magához egy karton csempészett osztrák öblítőt.
Ekkor rontott be a lépcsőházba Enci. A szociális gondozóként edzett lány az áramszünet és a sötét kapualj miatt tajtékzott a dühtől, miközben a vállán egy átlagnál jóval méretesebb, túltömött táskával igyekezett utat törni. Ahogy a sötétben tolakodott, a táska elnyűtt cipzárja egy hangos reccsenéssel megadta magát.
A táska tartalma teátrálisan szóródott szét a kopott műkő lépcsőfokokon. A kulcscsomók és zsebkendők tengeréből egy apró dobozka gurult egyenesen Ricsi lábához. A csempész-kereskedő megremegett, elemlámpáját a földre irányította, s a kékes fényben egy bontatlan, pozitív terhességi teszt körvonalai rajzolódtak ki.
– Hova rohansz úgy, Enci? – horkant fel Ricsi, de amikor meglátta a dobozt, a hangja hirtelen elvékonyodott. – Várj csak... ez most az, aminek látszik?
Enci arca vörösre gyúlt. Sziszegve csapta le a táskája fülét, felnyalva a földről a tesztet. – Semmi közöd hozzá! Ha ebből egyetlen szót is eljártatsz a Miri Csemegében vagy a gangon, kilyukasztom a kocsid mind a négy gumiját! – vágta rá élesen, majd dühtől fűtve trappolt tovább a sötét folyosón.