Zárva a rendelő ajtaja

Míg a pincelejáróban Tormai főtörzs csizmája alatt lapult a barna boríték, Bálint észrevétlenül hátrált ki a gyülekező lakók mögül a földszinti folyosó sötétjébe. A kapualj homályából ekkor lépett elő Erika, karjában a vastag takaróba bugyolált csecsemővel. A nő pánikba esve sietett be Dr. Szabó magánrendelőjének félig nyitott ajtaján.
Bálint reflexből utána iramodott, de amint átlépte a küszöböt, a háta mögött fémes kattanással fordult el a kulcs. A leharcolt orvosi szobában dohos szag és sűrű alkoholgőz terjengett. Dr. Szabó András háttal támaszkodott a nehéz tölgyfa ajtónak, arca viaszsárga volt a kempinglámpa imbolygó fényében, reszkető keze pedig a kulcsot szorította.
– Egyetlen hangot se, Bálint – sziszegte az orvos halk, reszelős hangon, ügyet sem vetve Erikára, aki a vizsgálóágy szélén kuporogva próbálta elfojtani a baba sírását. – Balog Henrik ügyvéd úr még ma este ráteszi a kezét a rendelőmre a játékkártya-adóságok miatt. Nekem azonnal tiszta készpénz kell, te pedig meg fogod szerezni.
– Megőrültél, doki? – hördült fel Bálint fojtott dühvel. – Nekem egy vasam sincs!
– Akkor keress! – szegezte neki a mutatóujját Szabó, szemeiben elkeseredett kapzsiság villant. – Ha fél órán belül nem hozol százezer forintot, kimegyek a gangra, és az egész ház előtt – élén Encivel – olvasom fel a gyerek származási papírjait. A Miri Csemege meg az új bolti világ nem fogja megmenteni a kapcsolatodat.
Bálint tehetetlenül szorította ökölbe a kezét, miközben a bezárt ajtó túloldalán a lépcsőház fojtogató csendje nehezedett a házra.