A leleplezett kartondoboz

A frissen felragasztott sárga papír szinte világított a dohos falon, de mielőtt Fekete Zoltán folytathatta volna a szónoklatát, Tormai főtörzs nehéz léptekkel lépett a kempinglámpa éles fénycsóvájába. A rendőr határozott mozdulattal nyúlt a zubbonyához, ám Székely Ricsi hirtelen, kapkodó reakciójára minden tekintet a pincelejáróra szegeződött. A fiú idegesen megpróbált elhúzni egy ragasztószalaggal átkötött kartont a hűtőláda mögül.
– Hozzá ne nyúljon! – szisszent fel Erzsi néni a korlát mögül, hangjában fojtott, baljós éllel. – Te tegnap éjjel sem a dobozokat pakoltad a kapualjban, Ricsike! Pontosan láttam a csipkefüggöny mögül, ki várta magát fél kettőkor!
A kijelentés úgy sújtott le a sötétségben, mint egy újabb elektromos kisülés. Ricsi keze megdermedt a kartonon, arca halálsápadttá vált a lámpa fényében. Horváth Bianka a harmadik emeleten rettegve szorította magához a korlátot; tudta, ha a tegnap éjszakai események kiderülnek, a lakásuk körüli elhallgatásokra is fény derülhet.
Enci szaggatottan vette a levegőt. Szemei Ricsi és a megmozdított doboz között cikáztak, ahonnan a résen át egy vaskos, barna boríték csúszott ki a kőpadlóra. Tormai főtörzs azonnal előrelépett, csizmája sarkával megállította a csomagot, majd zseblámpájával egyenesen a földre hullott iratra mutatott.
– Ezt most szépen megnézzük közelebbről – jelentette ki a főtörzs szigorú kimértséggel. A folyosón eluralkodó bénító csendben Fekete Zoltán is megnémult; a tegnap esti titok súlya egyszerre nyomta agyon a lépcsőházat.