Zárt ajtók mögötti alku — új hang

A folyosó fojtogató gőzében Erika nem várt tovább. Kétségbeesetten szorította magához a takaróba csavart csecsemőt, és a lépcsőn leszaladva az alsó fordulóban álló kártyás háziorvos, Dr. Szabó András félhomályos magánrendelőjébe vágódott be. Bálint a nyomában lihegett, sarkában a lelepleződés pánikjával, de amint átlépte a küszöböt, az orvos határozott mozdulattal fordította el a kulcsot az ajtózárban.
A rendelőben dohos gyógyszerszag és olcsó szesz aromája keveredett. Dr. Szabó izzadt homlokát törölgette, szeméből hiányzott minden orvosi együttérzés; helyét a reménytelen adós gátlástalansága vette át. Odakint a kapualjban még mindig ott állt dr. Balog Henrik, az uzsorás ügyvéd, aki a férfi egész praxisára rátette már a kezét.
– Zárva vagyunk, Bálint – sziszegte a doki, miközben hátratolja Erikát a paraván mögé. – De beszélhetünk. Tudod, Balog úr odalent nem fog várni holnapig. Nekem pedig pontosan félmillió forint kell, még ma este.
– Elment az eszed? – lépett közelebb Bálint ökölbe szorult kézzel, de a hangja elcsuklott a dühös tehetetlenségtől. – Most akarod ezt kiszedni belőlem, amikor a hatóság kényszerkiürítéssel fenyeget?
– Pontosan most – felelte szilárdan Szabó, és a paraván felé intett. – Mert ha én nem fizetek Balognak, elveszítem a rendelőt. Ha pedig feladom a praxisomat, nincs okom hallgatni. Egyetlen hívás Enchinek meg a közös képviselőnek, és az egész ház megtudja, kinek a gyerekét bújtatod itt. Választhatsz: kifizetsz, vagy végignézed, ahogy Enci kiborítja a holmidat a gangra.