Zárt ajtók mögötti alku

Miközben az első emeleten gomolygott a szúrós füst és Bordás professzor ordítozása betöltötte a gangot, a földszinti lépcsőforduló árnyékából egy női alak surrant be a zöldre mázolt ajtó mögé. Erika volt az, aki a kabátja alá rejtve, szorosan a mellkasához ölelte a csecsemőt. Dr. Szabó András meglepetten nézett fel a leharcolt, gyógyszerszagú rendelő íróasztala mögül, de még mielőtt megszólalhatott volna, Bálint rontott be utána, lihegve, kitágult szemekkel.
A köpcös, alkoholos leheletű orvos meglepő gyorsasággal mozdult. Az ajtóhoz lépett, ráfordította a kulcsot, és egy határozott kattanással rátolta a biztonsági reteszt. A kintről beszűrődő hatósági hangok és a sercegő zárlat zaja azonnal elcsendesült a vastag faajtó mögött. Dr. Szabó lassan végigmérte a megriadt nőt, a fészkelődő csecsemőt, majd Bálintra emelte táskás, feszült tekintetét.
– Szóval mégis igaz volt a pletyka – mormolta a doki rekedten, és az asztalán heverő, Dr. Balog Henrik által aláírt fizetési felszólításra csapott felpuffadt tenyerével. – Tudd meg, Bálint, hogy a nyakamon van a kényszervégrehajtás. Balog holnapig adott haladékot. Te most szépen megszerzed nekem azt az összeget, amivel az ügyvédnek tartozom. Ha nem, még ma este átadom ezt a kedves kis családi titkot Encinek és a teljes lakóközösségnek.
Bálint ökle fehéredésig szorult a zárva maradt ajtó gombján. Erikából kiszakadt egy fojtott zokogás, ahogy a gyermeket védfelszerelésként szorította magához. A kinti káosz közepén a földszinti rendelőben egy sokkal veszélyesebb háló feszült meg körülöttük.