Zárlat a gangon

A földszinti hatósági drámát hirtelen még káoszosabbá tette egy fülsiketítő durranás az első emeleten. Kovács Tibor, a ház önjelölt fővillanyszerelője épp ekkor döntött úgy, hogy egy rozsdás kombinált fogóval „szakszerűen” megigazítja a nyitott fali csatlakozódobozt, nehogy az ellenőrök abba is belekössenek. A mutatvány eredményeként narancssárga szikraeső terítette be a folyosót, a lépcsőház villanyórái pedig egyszerre kezdtek vészesen kerepelni, mint egy megvadult varrógép.
– R egyenlő U per I, te szerencsétlen! A fizika törvényeit nem lehet elintézni egy elhajlított szeggel! – ordított ki a lakása ajtaján dr. Bordás András, miközben a gomolygó füstben felköhögő Tibor bá elé lépett. – Nikola Tesla forgolódna a sírjában, ha látná ezt a barbárságot!
A csattanásra a szuterénből azonnal felbukkant Székely Ricsi is, kezében két flakon osztrák import öblítővel és egy csomag csempészett kávéval, mintha csak a katasztrófa közepén akarna villámvásárt tartani.
– Nyugi, szomszédok! Ha végleg sötétbe borul a ház, nálam van ledes fejlámpa féláron! – vigyorgott Ricsi a korlátot szorongató Fekete Zoltán felé, aki alól a földszinten a hatósági emberek épp a végzés pecsételését szervezték.
A folyosó szélén Vincze Erzsi néni egy pillanatra elhúzta a függönyt. Látva, hogy Tormai főtörzs a lépcsőfordulóban épp a Bordásné Etelkával kapcsolatos kényes információkat emészti, elégedetten dörzsölte össze a kezét: a házban a káosz végre az ő kottájából játszott.