Váratlan ellenőrzés a kapualjban

Fekete Zoltán már épp felemelte a kezét, hogy a másodikon kényelmetlenül feszengő Bálinttól követelje a telefon kijelzőjén megbújó üzenet megmutatását, amikor odalentről a nehéz tölgyfa kapu tompa csattanása rázta meg a lépcsőházat. A földszinti mozgásérzékelős lámpa sárgás fénye éles csíkban világította meg a belépő két idegent. A katasztrófavédelem és az építésügyi hatóság jelvényes sötétkék dzsekijét viselő férfiak határozott léptekkel indultak felfelé, kezükben irattartó mappákkal.
– Fekete Zoltán közös képviselőt keressük! Lakossági bejelentés érkezett a szomszédos házból a szuterénből áradó gázszag és a falcsatornákból kiáramló szikrák miatt! – kiáltotta fel a vezető ellenőr, hangja keményen visszhangzott a huzatos lépcsőházban.
Bálint és Enci ösztönösen visszahúzódtak a korláttól, miközben Fekete keze megállt a levegőben. A közös képviselő arca elfehéredett; a zakója zsebében lapuló, dr. Balog Henrik által átadott barna boríték most szinte égette a mellkasát. Kénytelen volt elengedni a fiatalok fegyelmezését, és súlyos léptekkel megindult lefelé a lépcsőn.
Az ellenőrök a földszinti fordulóban várták. Nem teketóriáztak: a kiállított jegyzőkönyvet Fekete orra alá tolva azonnali ultimatív döntést hirdettek. Az épület elektromos és gázhálózata közvetlen életveszélyt jelent. Vagy napokon belül elindítják a csillagászati összegű kényszerfelújítást a lakók azonnali rendkívüli befizetéseiből, vagy a hatóság hivatalosan is lakatlanná nyilvánítja a házat, és megkezdik a teljes kilakoltatást.
Fekete szorítása ráfehéredett a korlátra, míg a másodikon Bálint és Enci dermedten hallgatták a lentről felhallatszó pusztító szavakat.