Zárt ajtók mögött

A rendelő matt üvegajtaja halkan megcsikordult, de mielőtt teljesen kinyílt volna, Fekete Zoltán éles léptei visszahangoztak a folyosó hideg kövén. A közös képviselő nem végzett a földszint ellenőrzésével; kimért, szigorú pillantással méregette Bálintot, miközben a fali hirdetőtáblára simított egy újabb, frissen nyomtatott házirendet. Bálint tarkóján felállt a szőr a számonkérő tekintettől, így még közelebb húzódott a résnyire nyíló ajtóhoz, nehogy Fekete őt is megtalálja valamilyen koholt szabályszegéssel.
A lépcsőház felől ekkor tömény, édeskés illatfelhő szivárgott le: Etelka parfümjének összetéveszthetetlen aromája keveredett a dohos levegővel, sejtetve, hogy a főtörzs lakása körül ma sem csendes az élet. Fekete orra kissé megrándult a nehéz illattól, de figyelmét egyetlen pillanatra sem terelte el a bürokratikus fegyelemről.
Dr. Szabó feldúlt, karikás szemű arca bukkant elő a félhomályos rendelőből. Az orvos arcán egyszerre bujkált a riadt védekezés és a türelmetlenség, amint meglátta a folyosón posztoló képviselőt. Egyetlen határozott mozdulattal berántotta Bálintot a szobába, majd sürgetően fordította rá a kulcsot a zárban.
– Mit akarsz már megint, Bálint? – sziszegte a doktor, és remegő kézzel az íróasztalon heverő zűrzavaros receptkupac felé nyúlt. Bálint mély levegőt vett. Az Erika által rákényszerített ultimátum ott nehezedett a mellkasán, és tudta, hogy a bezárt ajtó mögött nincs több kitérő: rá kell vennie a doktort, hogy segítsen elsimítani a tegnap esti titkot.