Zárt ajtók és sötét alkuk

Miközben Nóra a lépcsőfordulóban bénultan meredt Dánielre, a földszinti folyosó sötétjében egy másik dráma lépte át a kritikus határt. Erika, karjában a sírás határán lévő csecsemővel és a terhességi papírokat rejtő gyűrött borítékkal, a kétségbeeséstől hajtva surrant be Dr. Szabó András kissé leharcolt magánrendelőjének félig nyitott ajtaján. Bálint, akinek lépteit a bűntudat és a pánik diktálta, szinte rárontott a lányra, de még mielőtt megszólalhatott volna, a nehéz ajtó fémes kattanással záródott mögöttük.
A játékszenvedélye miatt Dr. Balog Henrik markában vergődő, adósságokban úszó háziorvos kulcsra fordította a zárat, majd lassan megfordult. Arca nyúzott volt, szemeiben hideg számítás villant. Pontosan tudta, ki ez a nő, és mit jelent a gyermek Bálint számára – és azt is, hogyan menthetné meg a saját bőrét az uzsorás ügyvéd elől. Fekete Zoltán ugyan még délelőtt szigorú rendet hirdetve körbejárt a házban, de a rendelő falain belül most a túlélés törvényei uralkodtak.
– Nincs visszaút, Bálint – sziszegte Dr. Szabó, miközben hátát a kulcsra zárt ajtónak feszítette. – Vagy megszerzed nekem azt a készpénzt, amivel Balognak tartozom, vagy még ma este mindenki megtudja az igazat. Kezdve a drága Enciddel.
Erika rémülten szorította magához a babát, miközben Bálint torkában megakadt a szó. A csapda bezárult; a rendelő fojtogató félhomályában az eltitkolt gyerek nem csupán családi titokká, hanem a legsötétebb zsarolás eszközévé vált.