Zárt ajtó mögötti alku

Bálint nem várta meg, míg Erzsi néni fénysugara teljesen rávetül. Két lépcsőfokot átugorva ért a földszintre, s mielőtt a kíváncsi tekintetek utánairányultak volna, berontott a félig nyitott ajtón. Dr. Szabó András gyors, ideges mozdulattal rántotta berobbantva a nehéz tölgyfa szárnyat, s a kulcs fémes csikordulással fordult el a zárban, kizárva a lépcsőház fojtogató moraját.
A leharcolt vizsgálóban csak a folyosóról beszűrődő halvány fénysugár derítette fel a porlepte fertőtlenítősszagot. A sarokban lévő paraván mögött Erika lapult, karjában a pokrócba bugyolált, halkan nyöszörgő csecsemővel. A nő szemeit tágra nyitotta a félelem.
– Megőrültél? – sziszegte Bálint, s a zakózsebében lapuló barna borítékra szorította a kezét. – Mit keresel itt ezzel a gyerekkel?
Dr. Szabó elgyötört, szürke arccal támaszkodott a gyógyszerszekrénynek. Izzadságcsepp gördült le a halántékán, ahogy felváltva nézett Bálintra és a babára.
– Nekem sincs választásom, Bálint – felelte az orvos halk, rekedtes hangon. – Balog Henrik ma este végleg elárverezi a rendelőmet, ha nem rakom le neki a tartozást. De most te is a hurokban vagy. Ha nem szerzel nekem pénzt még reggel előtt, kinyitom ezt az ajtót, és megmutatom a gyereket Encinek meg a ház összes pletykafészkének.
Bálint torka megszorult. A háttérben Zoltán ma is körbejárt a házban az áramkimaradás miatt, s odakint Székely Ricsi szaporázta lépteit a szuterén felé, de bent a rendelőben megállt a levegő. Dr. Szabó zsarolása szilárdabbnak tűnt, mint a ház nyirkos tartófalai.