Zárt ajtó mögött — új hang

Dániel ujjai remegtek, ahogy a kijelzőre koppintva próbált válaszolni az ismeretlen számra, de a hívás azonnal megszakadt. A rettegés hideg hullámként futott végig rajta: ha a hatóság valóban tud a tegnapi éjszakáról, percei lehetnek hátra. Elindult lefelé a lépcsőn, hogy elkerülje a folyosón felgyülemlett feszültséget, ám a pihenőn Enci épp az útját állta.
– Ha most megszavazzák ezt az emelést, egyetlen lakó sem fog fizetni! – szegezte Enci a mutatóujját Fekete Zoltánnak, miközben Dr. Balog Henrik hűvös mosollyal lépett a közös képviselő mögé, kihasználva a férfi szabálymániáját, hogy a felújítási alap megemelése elkerülhetetlenné váljon.
Odafent a zár végre bekattant. Dr. Szabó András berántotta maga mögött a rendelő ajtaját, Ricsi pedig szinte besurrant utána a homályos előtérbe. A csempész szuszogva támaszkodott a falnak, miközben az orvos reszkető kézzel próbált egy üveg nyugtatót kihalászni az asztalfiókból.
– Nem volt semmilyen lakossági bejelentés, ugye, doki? – kérdezte Ricsi fojtott, rekedt hangon. – Mondja, hogy nem a tegnapi áru miatt faggatóznak!
A lépcsőházban Dániel léptei visszhangoztak. A férfi a szuterén felé tartott, mert a fenyegető üzenet feladója csakis valaki olyan lehetett, aki az éjszaka folyamán a pincerészből figyelte minden mozdulatát.