Jegyzőkönyv a lépcsőfordulóban

A kapualjban hirtelen fémes csattanással csukódott be a nehéz tölgyfa ajtó, és két sárga láthatósági mellényes alak lépett a lépcsőházba. A Katasztrófavédelem és az Építésügyi Hatóság ellenőrei érkeztek meg, kezükben csíptetős mappákkal. A lépcsőfordulóban tomboló vita egy csapásra elhalt; Enci leeresztette a kezét, Fekete Zoltán pedig elfehéredett arccal igazította meg a szemüvegét.
– Lakossági bejelentést kaptunk a szomszédos épületből – jelentette ki a vezető ellenőr kimért, hivatalos hangon, miközben tekintete a mennyezetről lógó, megrepedt vakolatra tévedt. – Életveszélyes elektromos túlterhelést és gázszivárgásra utaló jeleket jelentettek. Azonnali ellenőrzést tartunk.
Dr. Balog Henrik szája szegletében alig látható mosoly jelent meg. A hatósági vizsgálat pontosan beillett a kalkulusába: ha a szakértők megállapítják a közvetlen veszélyhelyzetet, a társasháznak két útja marad. Vagy azonnal kifizetik a megemelt felújítási alap csillagászati összegét, vagy az épületet lakatlanná nyilvánítják, a lakókat pedig kilakoltatják. Balog közelebb lépett a közös képviselőhöz, és halk, mérgező tónusban a fülébe súgott:
– Zoltán, ha most nem írja alá a határozatot, holnapra mentesítő papírok nélkül záratják le a házat.
Odafent a rendelőben Dr. Szabó az ablakrésen át pillantotta meg a kint parkoló hatósági autót. A pohár kiesett a kezéből, s a szétlocsolódó alkohol szaga azonnal eltelítette az előteret. Ricsi a hátsó ajtó felé hátrált, görcsösen szorítva dzsekije zsebét.
– Ha lemennek a pincébe, nekem végem van – suttogta a csempész.
Ezalatt Dániel leért a szuterén sötét folyosójára. A vízvezetékek pattogása között hirtelen neszeket hallott a tárolók felől, miközben fentről már lehallatszott az ellenőr szigorú hangja, aki a főelzárókhoz követelte Fekete Zoltánt.