Üzenet a lépcsőfordulóban

Dániel zsebében éles rezgéssel jelzett a telefon. A kijelzőn egy ismeretlen számról érkezett üzenet villant fel: „A tegnapi éjszaka nem marad a homályban. A hatóság már tudni akar róla.” A férfi gyomra görcsbe rándult, a lépcső korlátját szorítva próbált levegőhöz jutni, miközben riadt tekintete a szuterén sötétjébe meredt.
Odafent Enci lépcsőzött lefelé, az arca piroslott a fojtott dühtől. Elégje volt Bálint állandó titkolózásából és a házat fojtogató feszültségből. Amikor meglátta a Fekete Zoltán kezében lévő újabb emelési javaslatot, megállt a pihenőn.
– Maguk teljesen megőrültek? – csattant fel Enci hangja, amely visszhangot vert a hűvös falak között. – Még több pénzt akarnak kisajtolni az emberekből, miközben minden szétesik?
A földszinti rendelő ajtajában Dr. Szabó András reszkető kézzel próbálta bedugni a kulcsot a zárba. Rettegett Balog Henrik hideg fenyegetéseitől és a lépcsőházban tartózkodó rendőrtől. Székely Ricsi a szuterénlejáró árnyékában lapult, riadt tekintettel figyelte a háziorvos ideges mozdulatait.
– Doki, tűnjünk innen… – suttogta Ricsi szaggatottan, miközben a csomagtartóból kimentett árukra gondolt. – Megfőznek minket.
Közben a kapualj felől az átalakuló Miri Csemege friss festékszaga keveredett a szellőzőből felszivárgó gyanús párával, de a rettegő és dühös lakók közül senki sem nyitott ablakot.