Tőkeerő és kalkulus

Dr. Balog Henrik hűvös nyugalommal igazította meg zakója hajtókáját, miközben Tormai főtörzs figyelme egy pillanatra elkalandozott. Az ügyvéd fittyet hányt a lépcsőn szorongó Dánielre és a szuterén felé surranó Székely Ricsire. Lépteit kimérten Fekete Zoltán felé irányította.
– Zoltán, egy szóra a rendkívüli közgyűlés előtt – lépett a közös képviselő mellé Balog, halk, száraz hangon. – A felújítási alap azonnali, legalább negyvenöt százalékos megemelése nem halasztható tovább. Ha a társasház nem mutat fel megfelelő tőkeerőt, a hitelezők zárolják a gyűjtőszámlát.
Fekete Zoltán szigorú arcán azonnal felcsillant a bürokratikus elvhűség.
– A többség megszavazza? Sok a fizetési elmaradás. A harmadikon Máté meg a barátnője már így is a csőd szélén egyensúlyoz.
– Majd megoldják. Vagy eladják – felelte Balog, és pillantása a harmadik emeletre tévedt, ahol Máté és Bianka kétségbeesetten szorították egymás kezét a korlátnál. Az ügyvéd pontosan tudta, hogy egyetlen újabb emelt csekk végleg megtöri a fiatal párt, és a lakásuk nyomott áron az ő érdekeltségébe kerül. – A szabály az szabály, Zoltán. Én támogatni fogom a javaslatot.
Miközben Balog elégedetten visszahúzódott, a lépcsőház alsó traktusából halvány, szúrós szag csapott fel a szellőzőből, de a feszült lakók közül senki sem figyelt a pincéből szivárgó gáz halk gyanújára. Bordás professzor riadtan szorította magához a jegyzeteit, miközben Balog jéghideg eleganciával nyújtotta át a kényszerértékesítési papírokat.