A felvillanó kijelző

Ahogy Tormai főtörzs határozott fogása végre kimozdította Balog ügyvédet a jogi kómájából, a második emeleten halk koccanással nyílt meg egy ajtó. Kelemen Dániel, a kiégett adatelemző sápadtan nyújtotta ki a fejét a folyosóra, de nem a korlátnál zajló végrehajtási dráma, hanem a zsebében ritmikusan berregő telefon vonta el a figyelmét.
A kijelzőn egy ismeretlen számról érkezett rövid értesítés villogott: „A tegnap esti törlés nem törölt mindent.” Dánielnek a gyomra azonnal a pincei padlóösszefolyó szintjére zuhant. Tegnap éjjel, a magányos félhomályban hozott egy szigorúan titkos, meggondolatlan döntést a vállalati adatbázissal kapcsolatban, s most úgy tűnt, a házból valaki pontosan tudja, mit művelt a sötétben.
Miközben a szomszédos lépcsőfordulóban Bordás professzor még mindig a fizikai egyenletek és a rendszerösszeomlás összefüggéseit magyarázta a megdermedt Szabó dokinak, Dániel remegő hüvelykujjal nyomkodta a kijelzőt. Kényszeresen nézett körbe a gyanakvó lakók gyűrűjében, hátha leleplezi a küldőt. A szuterén lépcsőjén lapuló Székely Ricsi eközben ügyesen kihasználta a figyelmetlenséget, és halk léptekkel osont lefelé – elvégre Marika néni pult alatti kávészállítmánya sem várakozhatott a végtelenségig a kocsicsomagtartóban.
Dániel a korlátba kapaszkodva araszolt lefelé a lépcsőn, miközben Fekete Zoltán közös képviselő éppen felé fordította szigorú tekintetét. A zsaroló üzenet villogó fénye úgy égette a tenyerét, mint a friss hitelelmaradási értesítő.