A sárga boríték a korláton

Balog Henrik egyetlen lépéssel sem hátrált meg Tormai főtörzs határozott fellépése előtt. Hűvös, kimért mozdulattal lépett közelebb a lépcsőfordulóhoz, és bőr aktatáskájából kihúzott egy sárga borítékot, amit szertartásosan a harmadik emeleti korlátra fektetett, pontosan Molnár Máté remegő ujjaival szemben.
– A kényszerértékesítési eljárás megindult, Máté. Ha éjfélig nem mutatja fel a halasztáshoz szükséges fedezetet, az ingatlancégem átveszi a lakáskövetelést – mondta Balog jéghidegen, majd tekintetével a földszinten álló, sápadt orvosra csapott le. – Dr. Szabó rendelőjének bérleti joga pedig felmondásra került, a kilakoltatási végzés reggel lép életbe.
Bordás professzor a korlátnak dőlve, jéghideg logikával jegyezte meg: – A feszültség és az ellenállás hányadosa egyértelmű, ügyvéd úr. R egyenlő U per I, de ön kihagyta az egyenletből a rendszer összeomlási küszöbét.
A szuterén lépcsőjén lapuló Székely Ricsi idegesen szorongatta a kocsikulcsát. Attól tartott, hogy a foglalásos ügylet a csomagtartóban őrzött csempészárut is veszélybe sodorja, így szaggatottan kiáltott fel: – Ügyvéd úr, hagyja ezt! Most a kislányt keresik, ne feszítse tovább a húrt!
Máté tehetetlenül nézte a sárga borítékot, miközben Fekete Zoltán közös képviselő a lépcsőház szélén jegyzetelt. Tormai főtörzs végül erélyesen Balog vállára tette a kezét, hogy elterelje a szorításból.