Zárt ajtó a földszinten — más fényben

A lépcsőházi feszültséget hirtelen éles csattanás törte meg a földszint felől. Erika rontott be a kapualjon át, mellkasához szorítva egy papírokkal teli, vastag borítékot és a karján pihenő alvó csecsemőt. Arca fehérebbre vált, mint a mész, amikor felindultan a földszinti magánrendelő szárnyas ajtaja felé vetődött.
Bálint a második emeleti korlátnál dermedten látta meg a nőt. Enci suttogó kérdéseire fittyet hányva, elfehéredett arccal rohott le a lépcsőfokokon. Dr. Bordás András még a gépészeti hálózat reléinek védelméről mormogott valamit a sötétedő folyosón, de szavai Bálint halláskörén kívül rekedtek. Mire a férfi a földszintre ért, a rendelő nehéz tölgyfa ajtaja már kulcsra záródott előtte.
– Erika! Nyisd ki azonnal! – dörömbölt Bálint szorult torokkal, homlokát a tejüveges betétnek feszítve.
Az orvosi rendelő homályában felgyulladt egy erőtlen olvasólámpa. Dr. Szabó András lassan fordította el a rézkilincset, s csupán annyira nyitotta résnyire az ajtót, hogy láthatóvá váljon levert, izzadt arca. A háttérben Erika a vizsgálóágy szélén zokogott.
– Csönd legyen, Bálint – sziszegte a háziorvos halk, de jéghideg hangon. – Balog ügyvéd úr emberei fél órája kerestek a kártyaadósságaim miatt. Ha nem hozol nekem pénzt még ma este az ő kifizetésére, a terhességi papírokat és a DNS-teszt másolatát átadom a párodnak. Enci és az egész ház meg fogja tudni, ki ennek a gyereknek a valódi apja.
Bálint tüdeje megszorult, szólni sem tudott a megsemmisítő zsarolás súlya alatt. A lépcsőházi folyosón ekkor hirtelen pislákolni kezdtek a lámpák: odafent Bordás professzor a gépészet védelmében épp a fő reléhez nyúlt.