Mamuszos razzia a sötétben

A villanyóra felől felharsanó fémes kattanást azonnali, sűrű sötétség követte: Bordás professzor mérnöki elszántsággal lecsapta a főkapcsolót, hogy megmentse a ház reléit a feltételezett túlterheléstől. A hirtelen áramszünetben a rendelő rézkilincse kisiklott Dr. Szabó izzadt tenyeréből, s az ajtó gyanúsan résnyire nyitva maradt.
– R az U per I, az istenfáját! Ezt még egy elsős ipari tanuló is tudja! – dörgött Bordás professzor hangja a lépcsőház akusztikáján át a másodikon, mintha csak Nikola Tesla személyes küldöttjeként osztaná a fegyelmit.
Bálint kihasználta a hirtelen vakoskodást: határozott vállmozdulattal meglökte a szárnyas ajtót, és berontott a homályos rendelőbe. Az alkohol- és fertőtlenítőszagot árasztó háziorvos ijedtében a vizsgálóasztal szélébe kapaszkodott, miközben remegő kézzel próbálta az iratokat a fiók mélyére gyűrni. Erika halk sikollyal ölelte magához a babát, aki a sötét hatására felriadva gurgulázó sírásba kezdett.
Ekkor a kapualj felől egy kézi elemlámpa vakító fehéres fénye vágott végig a padlón. Erzsi néni érkezett meg virágos flanellköpenyében és sárga mamuszában, a fénycsóvát egyenest a megszeppent Dr. Szabó izzadt homlokára irányítva.
– Hát itt meg mi folyik? – pattogott az öregasszony. – Szabó doktor, maga megint a sötétben rendel, vagy a kártyaadósságát szervezi újjá? Én mindent látok!
A másodikon várakozó Dániel eközben a korlátnak feszülve, lassan megértette a kirakóst: a nyakukon lógó hatósági ultimátum nem egyszerű adminisztratív hiba volt, hanem a földszinti paktumok elkerülhetetlen láncreakciója.