A régi fénykép

A földszinti kapualjban a sötétet hirtelen koppanó magassarkók zaja törte meg. A sötétben tapogatózó lakók közt egy elegáns, sötét kabátos nő lépett a folyosóra, kezében egy megviselt bőrtáskával: Bezerédi Melinda érkezett meg, Erzsi mama néhai második férjének lánya, aki Bálinttal együtt nevelkedett abban a régi, elhallgatott világban.
A sötétség miatt az ajtóban álló Szilágyi Marika épp egy elemes kempinglámpát próbált életre kelteni, amikor Melinda elhaladt mellette.
– Erzsébetet keresem. Ezt meg kell mutatnom neki – mondta Melinda halkan, és a táskájából egy elnyűtt, fa keretes fényképet húzott elő, hogy a lámpa éledő fényénél közelebbről is megnézze.
Marika tekintete azonnal a kinyújtott papírra tapadt. A képen a fiatal Erzsi mama állt a néhai Bezerédi Ferdinánd oldalán, körülöttük pedig három kisgyermek mosolygott a kamerába: Melinda, Bálint és a kis Enci. Marika lélegzete elakadt a felismeréstől. A házban eddig csak kósza pletykák keringtek Bálint és Erzsi néni kötelékéről, de a kép láttán a kirakós darabkái fenyegető pontossággal illeszkedtek egymáshoz.
– Hát maga mégis kicsoda nekik? – suttogta Marika, miközben a lépcsőház sötétjében Kovács Tibor és Lugosi Jenő is rémülten leskelődött az I. emeleti korlát mögül, megérezve a feszültséget.
Melinda nem válaszolt, csak határozott léptekkel megindult Erzsi mama lakása felé. A pletyka azonban már útjára indult: a tegnap esti titok újabb rétege tárult fel a sötét gangon.