Új riadalom a másodikon

Dániel a korlátba kapaszkodva hallgatta, ahogy Erzsi néni ajtózára bekattan. A hirtelen visszahulló csendben Várkonyi neve nehezedett rá: a szomszéd színész utánozta a hangját a sötétben. Megkövülten fordult el a korláttól, és a második emeleti lépcsőforduló felé indult, ahol a széteső ház feszültsége szinte vibrált a levegőben.
Fent, a kettes emeleti folyosón Bálint és Enci álltak az ajtójuk előtt. Mindkettőjük arca sápadt volt a hatósági ellenőrök távozása óta. Bálint zaklatottan méregette a falból kiálló, megperzselt vezetékeket, ujjai görcsösen szorultak a zsebében lapuló kulcscsomóra.
– Mi lesz most? – suttogta Enci, hangjában bujkáló rettegéssel. – Ha kiürítik a házat, hova megyünk?
– Nem ürítik ki – vágott rá Bálint szaggatottan, de a szemeiben ülő félelem megcáfolta a szavait.
Ekkor kinyílt a szomszédos ajtó, és dr. Bordás András lépett ki. Az idős mérnök zaklatottan igazította meg a szemüvegét, keze észrevehetően remegett.
– R = U/I, ezt mindenki tudja! – mormolta maga elé, de a tekintete riadtan ugrált a lakók között. – De ez a hálózat nem bírja ki a holnapot. Ha lekapcsolják a főkapcsolót, végünk!
A földszint felől Fekete Zoltán egyenletes, fáradt léptei visszhangoztak, ahogy a közös képviselő ma is körbejárt a házban, megpróbálva felmérni a helyreállíthatatlan károkat. Dániel hallgatott, kezében a szorosan markolt telefonnal. Rájött, hogy a zsaroló nem csupán a pénzét akarja, hanem a házban uralkodó teljes káoszt használja fel ellene.