Zárlat és lincshangulat

Dániel a bezárt ajtó mögött a sötét előszobában állt, szívverése a fülében dübörgött. A telefon kijelzőjének kék fénye lassan elhalványult, de az üzenet szavai a szemhéja mögé égtek. Odakint a lépcsőházban Erzsi néni nehezen szedte a levegőt, Máté türelmetlenül lépkedett felfelé, amikor a második emelet végéből, Karesz lakásából egy fülrepesztő, torzított gitárakkord csapott ki.
A faltörő zúgás átjárta a vékony falakat. Karesz, részegen, az ingyenes áram mámorában maximális hangerőre tekerte a Marshall erősítőt, amit titokban Bendi kriptobányász-körére csatlakoztatott rá. A hetedik emeleti bányászgépek óriási áramfelvétele és a túlvezérelt erősítő pillanatok alatt túlterhelte a főelosztót.
Egyetlen éles, kékessárga villanás csapott ki a villanyóra-szekrényből, amit fülsiketítő durranás követett. Égett műanyag szaga árasztotta el a folyosókat. A lépcsőház lámpái, Bendi gépei és Dániel monitorja egyszerre aludtak ki. A házat koromsötét blackout borította el, az éjszaka csendjét pedig sikolyok törtek meg.
– Mi volt ez?! – ordította Szabó Gábor az első emeleten, ahogy az ajtaját feltépte. A vak sötétségben felmorajlott a lépcsőház. Erzsi néni botja élesen koppant: – A gitáros! Már megint az a nincstelen ordíttatja a kacatjait!
A szomszédok pillanatok alatt összecsődültek a másodiki fordulóban. Gábor, Dániel és a félálomból riadt lakók zseblámpák szűk fénykévéjében, lincshangulatban kerítették be Karesz ajtóját, miközben a kiégett szigetelés szaga terjengett a sötétben.