A szuterén éjszakai műszakja

Miközben a másodikon a lincshangulat tetőfokára hágott a sötétben, a szuterén mélyén teljesen másfajta pánik vette kezdetét. Székely Ricsi, a ház önjelölt csomagtartó-kereskedője, épp egy rekesz import öblítőt próbált átléptetni a szűk folyosón, amikor a villanás után a koromsötétben orra bukott egy kint felejtett ládán.
– A csillagos égbe már! – sziszegte Ricsi, miközben az olcsó levendulaillat elárasztotta a pincét. A mobilja vakuját bekapcsolva megpillantotta a sötét sarokban kucorgó ex-légióst. A lecsúszott katona, aki egykor a sivatagban sem pislogott, most egy üres borosüveget szorongatva rettegett a vak sötétben.
– Ricsi... a gáz... hallod, ahogy sziszeg? – suttogta a katona szaggatottan. A kiégett szigetelés szaga keveredett a szuterén dohos levegőjével, a harcedzett férfi pedig meg volt győződve róla, hogy a gitárakkord csak elterelés volt, és most robban rájuk az egész ház.
Bálint eközben fentről, a lépcsőfordulóból trappolt lefelé a zseblámpájával, hogy ellenőrizze a pincelejárót, mielőtt Fekete Zoltán rátörne a földalatti birodalomra. A Miri Csemege készülő raktárkészletei és a sötétben lapuló csempészáruk között botladozva a három megriadt alak szembesült azzal, hogy az áramszünet a szuterén titkait is felszínre hozza.