A szuterén kulcsa

Bálint zseblámpájának fénykévéje megállt a pince mélyén felhalmozott kartondobozokon és a fal melletti, gyanúsan csöpögő csöveken.
– Nem a gáz az, te szerencsétlen – sziszegte Bálint az ex-légiósnak, miközben gyorsan lerúgott egy akadékoskodó rekeszt a lépcső aljából. – A szellőzőből jön a huzat meg az elégett szigetelés szaga. De ha valaki meglátja ezt a halom dobozt meg a barna borítékokat, amiket tegnap este hoztál le, Ricsi, mindannyiunkat elvisz a rendőr.
Ricsi megkeményítette az arcát, és a falnak támaszkodva törölte le a homlokáról a csöpögő öblítővel kevert izzadságot.
– Egy szót se a borítékokról! Az nem az enyém, és te is pontosan tudod, kinek a nevén fut az a megrendelés – vágta rá halkan Ricsi, miközben a mobilja vakujával Bálint arcába világított. – Balog ügyvéd úr tegnap éjjel nem véletlenül sündörgött a szuterén körül. Ha a főtörzs idelenn szaglászik, az egész ház felrobban, de nem a gáztól.
Bálint torka összeszorult. A zseblámpa reszkető fénye felvillantotta a fal melletti fémdobozt, ahová a tegnapi megállapodás papírjait rejtették. A tegnap esti titok többé nem maradhatott lent a sötétben: valakinek lépnie kellett, mielőtt Fekete Zoltán vagy a hatóság rátalál a szuterén eltitkolt dolgaira.
Bálint határozottan megragadta Ricsi vállát, és a pincelejáró hátsó ajtaja felé mutatott.
– Kiviszed a legmelegebb dobozokat a hátsó udvarra. Én felmegyek a lépcsőházba, és elterelem Tormai főtörzs figyelmét, mielőtt ideérne.