Zárlat a folyosón

A második emeleti ajtó mögött Radó Karesz mit sem törődött a folyosói kiabálással. A csapzott hajú egykori rocker, gőzölgő olcsó bor szagával a leheletében, a szerkezetileg módosított, hatalmas Marshall erősítőjéért nyúlt. Tudta jól, hogy a vastag tápkábelt illegálisan fúrta át a szomszédos falon Sipos Bendi kriptobányász hálózatára, de a feje túlhangos volt, és most azonnal a torzított gitár üvöltésére vágyott. Ahogy gátlástalanul elfordította a főkapcsolót, a hangszedők gerjedő süvítése betöltötte a szobát.
A túlterhelt, korhadt vezetékek nem bírták a hirtelen fellépő duplázott feszültséget. A folyosói villanyóraszekrényből fülsértő csattanás és vakító, kék szikraeső robbant ki. Egyetlen gőzölgő pukkanással az egész Vászoly utca 6. vaksötétbe borult: az izzók kiégtek, a hűtők morajlása elhalt, és a lépcsőházban rekedt lakókra kormos, fojtogató sötétség telepedett.
A csendet nem megkönnyebbülés, hanem elszabaduló pánik követte. Sikolyok visszhangoztak a gangon. Kelemen Dániel rántotta ki lakása ajtaját, a laptopja kékfényű képernyőjével világítva maga elé, miközben Szabó Gábor a korlátot szorongatva dühödten káromkodott a füstben. Enci zokogva torpant meg Bálint mellett, de a felhorduló tömeg már nem a barna borítékkal törődött.
– Ez a nyomorult Karesz volt megint! – üvöltötte Gábor, és zseblámpája fénysugarát a rockzenész ajtójára szegezte. A felbőszült lakók lincshangulatban tódultak a második emeleti folyosóra, öklök dörömböltek a fán, miközben a vaksötétben Karesz bentről részeg nevetéssel próbálta reteszelni az átforrósodott zárat.