Zárlat a főkapcsolónál

Fekete Zoltán keze megállt a levegőben, a golyóstoll hegye milliméterekre a papírtól habozott. Dr. Balog Henrik tekintetében éles, türelmetlen villanás csillant, és épp szóra nyitotta a száját, hogy elhallgattassa Zsófiát, amikor a földszinti főkapcsoló felől fülsiketítő csattanás rázta meg a lépcsőházat.
A mennyezeti világítás egyetlen sárgás szikrával aludt ki, lesújtó sötétségbe borítva a fordulót. A falakból áradó halk gépzaj azonnal megszűnt, de a helyét égett műanyagszag és az áramórák gyors egymásutánban történő kattogása vette át. Kovács Tibor, az első emeleti nyugdíjas villanyszerelő szinte azonnal vágta ki az ajtaját, kezében egy füstölő zseblámpával, miközben a földszinti biztosítéktábla fedele tompa puffanással nyílt ki a falból.
– Mondtam, hogy ez a hálózat nem bírja ki a túlterhelést! – morogta Tibor bá, ahogy a lámpafényt a kapualj felé irányította. – Valaki odalent vagy bányászik, vagy ipari erősítőt járat! Átment a főbiztosíték, és a vízvezeték mentén zárlatot kapott a kaputelefon-rendszer is. Ha ezt a hatóság most meglátja, azonnali áramtalanítási végzést kapsz, Zoltán!
A sötétben a lakók szorongása azonnal új szintre lépett. Fekete Zoltán vakon keresgélte a leesett szemüvegét, míg Balog ügyvéd úr hideg, magabiztos hangja törte át a morajlást:
– Látja, Zoltán? Ez a ház egy időzített bomba. Holnapra a hatóság lezárja az épületet a veszélyes műszaki állapot miatt. Csak az én hitelemből tudja órákon belül megrendeltetni az azonnali felújítást.
Bartha Zsófia a korlátnak feszülve érezte, ahogy a műszaki zűrzavar Balog malmára hajtja a vizet, miközben a sötét lépcsőházban kibontakozó káosz közepette Dr. Szabó váratlanul visszalépett a rendelője felé, mintha a sötétség leple alatt akarna elrejteni valamit.