Füst és düh a másodikon

A vaksötétben a szúrós füst szaga már nem a főkapcsoló felől áradt leginkább, hanem a második emeleti folyosó irányából. Egy utolsó, fojtott áramlökés még végigremegtetett egy fali vezetéket, majd fülsiketítő búgás után elcsendesedett minden: Karesz lakásában a túlterhelt, illegálisan rákötött erősítők végleg leégtek, magukkal rántva Sipos Bendi nagy teljesítményű bányászgépeit is.
– Ez a barom kiégette az egész tömböt! – üvöltötte Dániel, miközben mobiltelefonja halvány fényénél botladozva indult meg a lépcsőn felfelé. Mögötte Enci és Szabó Gábor lépdeltek feszülten; a szomszédok türelme a pattanásig feszült. Karesz ajtajából már kékesszürke, nehéz füst szivárgott ki a gangra.
Bendi sápadtan, melegítőben rontott ki a 7-es lakásból, kétségbeesetten csapkodva maga körül a levegőt: – Karesz, te szerencsétlen! Tönkretetted a kártyáimat, levágtad az egész rendszert!
A szűk folyosón pillanatok alatt lincshangulat izzott fel. Székely Ricsi a szuterén felől rohanva, egy bivalyerős akkumulátoros reflektorral próbált utat vágni a dühös lakók között. – Nyugalom, emberek, ne egymásnak essünk! Hozok a csomagtartóból rendes LED-es lámpákat meg hideg sört, csak ne gyújtsuk fel a házat! – kiáltotta tegeződve, de a kiabálás elnyomta a hangját.
Odalent a szuterén homályában Lugosi Jenő óvatosan kinyitotta a résnyire hagyott ajtaját, miközben a harmadikon Máté az idegösszeomlás szélén szorította a párnáját a fülére. Az öreg bariton halk, gúnyos kuncogással hallgatta a sötétben kitörő káoszt. Karesz ajtaja végül feltárult, és a sűrű füstfátyolból a részeg gitáros bukkant elő.