Zárkattanás a vaksötétben

Dániel elszakadt a fal hideg stukkóitól, és a kijelző halvány, kék derengésével próbált utat vágni magának a sűrű vaksötétben. A lincshangulatban őrjöngő lakók dühe felcsapott Karesz tölgyfa ajtajánál, de Dániel figyelmét a háta mögül érkező szaggatott lélegzetvétel vonta magára.
Marietta bukkant elő a lépcsőház fordulójából, rettegve szorítva mellkasához egy kisméretű, műanyag dobozt. A lány szeme tágra nyílt a telefon hideg fényében; megriadt a felé közeledő férfi árnyékától.
– Ne... ne menj feléjük! – suttogta remegő hangon Marietta, miközben tekintete a folyosó sötét mélyét pásztázta. – Zoltán már a biztosítéktáblánál tombol, és ha észreveszi...
A mondat félbeszakadt, mikor csoszogó léptek zaja csapódott be a korhadt parkettáról. Dr. Bordás András lépett ki a saját lakásának küszöbén. Az idős férfi megtörten, vakon bámult a semmibe, mintha a teljes áramkimaradás nem csupán a villanyt, hanem élete utolsó kapaszkodóját is lekapcsolta volna.
– R egyenlő U per I... – mormolta maga elé törött hangon Bordás, miközben reszkető kézzel próbálta tapogatni a falat. – Váltóáram nélkül meg vagyunk lőve...
Dániel nem várt tovább. Miközben a dühtől fűtött lakók dörömbölése visszhangzott a házban, odalépett Nóra lakásának ajtajához. A zár kattanása gyanúsan hangosnak tűnt a káosz közepette, de a rettegő Marietta tekintetével kísérve elfordította a nehéz rézkulcsot.