Vonalbontás a másodikon

A zár elfordult, és Dániel benyomta Nóra lakásának nehéz tölgyfa ajtaját, majd gyors mozdulattal berántotta Mariettát a sötét előszobába. Odakint a folyosón Kovács Tibor rekedt ordítása csapódott az emeleti falaknak; az öreg villanyszerelő a túlfeszültség miatt megsemmisült szerszámai miatt tombolt, miközben a lakók dühös tömege már Karesz ajtaját döngette.
A lakásban áporodott parfüm- és papírszag terjengett. Dániel tenyérnyi telefonfényénél látta, ahogy Marietta görcsösen szorítja magához a kisméretű műanyag dobozt, amelyben a receptköteles tabletták csörögtek. A lány háta mögött az ajtó résein keresztül bevilágítottak a lépcsőházi zseblámpák szétfutó pászmái, de a szűk menedék nyugalma csak egyetlen pillanatig tartott.
A szuterén mélyéből fémes csattanás visszhangzott fel. Dr. Bordás András a gépészeti helyiség sötétjében végül elérte a főkapcsolót, és egyetlen elszánt mozdulattal lecsapta a relét. A ház maradék vibrálása is megszűnt, a föld alól pedig üvegcsörrenés és tompa puffanás zaja hatolt fel – mintha valaki a vaksötétben elejtett volna egy nehéz borítékot.
Dániel zsebében ekkor élesen megrezrent a telefon. A kijelzőn egy ismeretlen számról érkező, rövid üzenet villant fel: „A tegnapi felmondásod nem marad titokban, Kelemen.” Dániel megszorította a rézkulcsot, miközben Köves Dezső ijedt, szaporázó léptei suttogtak a szomszédos gangon.