Visszaszámlálás a szuterénre

A visszaszámláló óra vörös számjegyei vibráltak Dániel tenyerén, mintha az idő nem múlna, hanem percek helyett golyók robbannának szét a kijelzőn. A tízezer forint már nem tűnt szánalmasan kevésnek; hirtelen az egész világa összegévé vált, a kapu, amelyen Balog Henrik és az ő rideg számításai beléphetnek az életébe. Tudta, hogy ez csak a kezdet, egy teszt, mielőtt a valódi, megfizethetetlen adósságot behajtanák rajta. A lakáshitel-csapda, a folytonosan növekvő kamatok hideg logikája jutott eszébe, ahogy a kis, ártatlan összegből hirtelen egy egész életet felemésztő szörnyeteg nő. A falak szűkültek, a levegő fogyott, és egyetlen gondolat hajtotta: ki kell jutnia ebből a fojtogató csapdából, legalább a folyosóra, ahol talán egy pillanatra fellélegezhet.
Kinyitotta az ajtót, és a füstös, fülledt folyosó levegője azonnal megcsapta. Karesz erősítőjének tompa dübörgése átszűrődött a falakon, mintha a ház maga morgott volna. Alig tette ki a lábát, máris egy árnyék vetült rá a szomszédos ajtó mögül. Vincze Erzsi néni lépett elő, tekintetében a már megszokott, éles kíváncsisággal. "Dánielkém, maga meg hova rohan így?" – kérdezte, hangja mézbe mártott acélként csengett. „Tudja, ma reggel is volt egy furcsa szag a szuterén felől. Meg az a zaj... tegnap éjjel. Ki tudja, mit pakolnak ott lent. De én nem vagyok pletykás, csak megjegyzem, hogy mindent látok.” – tette hozzá, majd mosolyba húzta a száját, de a szeme továbbra is jéghideg maradt.
Dániel csak mormogott valamit, és érezte, ahogy a hideg futkos a hátán. Erzsi néni „ártatlan” információja szinte súlyosabban nyomta, mint a telefonján a visszaszámláló. Ahogy elindult volna a lépcsőház felé, a bejárati ajtó nyikorgott egyet odalent. Nóra rontott be a kapualjba, arca sápadt volt, szemei zaklatottan jártak. Épp elkapta az idegen luxusautó távozó hátsó fényét, amint eltűnt a Vászoly utca sarkán. Nóra sietve felkapaszkodott a lépcsőn, tekintete üveges volt, mintha belülről mardosta volna valami. Egy távoli csecsemősírást hozott fel a huzat, éles hangja elvágta a folyosó feszült csendjét.
A ház aurája valóban mérgezett volt, gondolta Dániel, ahogy egy pillanatra megérezte a távoli zsályafüstölő maradványillatát, mely Zsófia emeletéről szállt alá. Mindenki menekült valami elől, vagy éppen valami felé rohant, de a falak nem nyújtottak menedéket a szemek és a titkok elől. Erzsi néni figyelő tekintete újra Dánielre szegeződött, mintha a nő tudná, hogy ez a visszaszámlálás nem csak egy üzenet az ő telefonján, hanem az egész ház sorsát pecsételi meg, és Balog Henrik árnyéka lassan rávetül a Vászoly utca minden lakására.