Visszaszámlálás a sötétben — új hang

Dániel a félhomályos ajtórésből figyelte a drámát. Látnia kellett, ahogy Máté kezei között összeomlik a jövő, de a zsebében meglóduló erős rezgés visszarántotta saját magánpoklába. A telefon kijelzőjén egy ismeretlen számról érkezett üzenet villogott: „Még egy órád van, mielőtt a tegnap éjszakai naplófájlok a rendőrségi szerverre kerülnek.”
A hideg verejték azonnal elöntötte a férfi tarkóját. A lépcsőházban Fekete Zoltán emelt hangon magyarázott a szuterénból feltápászkodó Székely Ricsinek a folyosói tárolás szabályairól, bürokratikus szigorral leplezve saját rettegését a járőrök előtt. A rendőrök azonban oda sem figyeltek a közös képviselőre, inkább a kényszerértékesítési papírokat forgató Balog ügyvédet kísérték tekintetükkel.
Pár lépéssel odébb Szilágyi Marika óvatosan behúzta az ajtószárnyat, hogy elrejtse a mögötte remegő Idát és a kis Mirit. A kislány riadt szemekkel kapaszkodott anyja szoknyájába. Nem pusztán a villogó kék fényektől féltek: attól rettegtek, hogy a tegnap esti titok – amiről Marika boltjában suttogtak – felszínre kerül, ha a kiérkező hatóság átkutatja a lépcsőházat.
Dániel lassan visszalépett a lakásába, és magára zárta az ajtót. A monitor kékellő fénye elé ült, ahol a tegnap éjjeli adatleaverseny nyomai még ott pihentek a nyitott parancssorban. Ha a folyosón intézkedő járőröknek bárki megemlíti a hálózati szivárogtatást, perceken belül nála fognak dörömbölni.