A piros-fehér jegyzőkönyv

A kapualj előtt újabb sziréna hallgatott el: a járőrautók mögé egy piros-fehér hatósági mikrobusz farolt be. Az építésügyi hatóság és a katasztrófavédelem ellenőrei léptek a füstszagú udvarra, vaskos mappákkal a kezükben. A szomszédos házból érkezett lakossági bejelentés a pincei gázszag és az elöregedett elektromos hálózat életveszélyes túlterhelése miatt.
Fekete Zoltán papírokkal a kezében igyekezett eléjük, de a vezető ellenőr fémkapoccsal összefogott jegyzőkönyvet csapott a közös képviselő mellkasának. A folyosókon síri csend lett; még a kényszerértékesítési határozatot szorongató Molnár Máté is dermedten figyelte a lépcsőfordulóból a fejleményeket.
– Az épület elektromos és gázrendszere közvetlen életveszélyt jelent – jelentette ki az ellenőr olyan hangosan, hogy a másodikon kuporgó Dániel lakásába is felhallatszott. – Két választásuk van. Vagy huszonnégy órán belül rendkívüli közgyűlést hívnak össze, és megszavazzák az azonnali, kényszerű felújítási alapot, vagy a hatóság lezárja a házat, és megkezdjük a lakók azonnali kilakoltatását.
Fekete arca hamuszürkévé vált, a száján nem jött ki hang. Dr. Balog Henrik viszont halvány, jéghideg mosolyra húzta a száját. Az ügyvéd pontosan tudta, hogy a pénztelen lakók képtelenek lesznek kifizetni a milliós tételt – ami végleg megnyitja az utat az ingatlancápák felvásárlási akciója előtt.