Villogó Fények és Titkok Árnyéka

Varga Nóra fekete autója hangtalanul siklott ki a Vászoly utca árnyai közé, mintha sosem lett volna ott. Dániel tekintetével követte, míg a hátsó lámpák el nem tűntek a sarkon. A „Tudom, mit tettél tegnap este” üzenet súlya már nemcsak a zsebében lapuló telefonra, hanem a mellkasára is nehezedett. Nóra sietős távozása újabb kellemetlen kérdéseket vetett fel, és a válaszok hiánya szinte fojtogatta. Miért tűnt el ilyen feltűnően gyorsan? Még az a sarokban álló új lakó is gyanakodva nézte utána, akinek eddig a létezéséről sem tudott.
Fekete Zoltán, a közös képviselő éles hangja vágott a levegőbe, szétszaggatva a lakók fojtott morajlását. „Kérem, mindenki maradjon higgadt! A hatóságok végzik a munkájukat! Ne akadályozzák őket!” A hangjában érezhető volt a már-már szokásosnak mondható düh, ami most Karesz felelőtlensége és a tűzeset miatt csak fokozódott. Kezében egy tekercs kábelrajzzal hadonászott, mintha az lenne a rend és a biztonság kulcsa. Dr. Balog Henrik egy árnyékosabb sarokban állt, karba tett kézzel. Az arca rezzenéstelen volt, de szemeiből gyilkos indulat sugárzott, főleg, amikor a felbolydult tömegre pillantott. Horváth Bianka tőlük nem messze, reszkető kézzel próbálta megnyugtatni a mellette álló Molnár Mátét, de a saját idegessége felülírta minden igyekezetét.
Dániel próbált hátrébb húzódni a tömegtől, el a kérdezősködő rendőröktől és a feszült szomszédoktól. Léptei ösztönösen a postaládák felé vitték, mintha ott keresne menedéket a káosz elől. Ott azonban semmivel sem volt jobb a helyzet. Köves Dezső bácsi éppen a félig kiégett leveleket bogarászta a saját postaládájából, bosszúsan morogva. Mellette a túlbuzgó Szabó Andrea a megmaradt szórólapokat próbálta rendszerezni, miközben a tekintetük feszülten elkerülte egymást. A kényszerű közelség csak fokozta a köztük lévő láthatatlan feszültséget, mintha a tűz nemcsak a kábeleket, hanem a lakók elfojtott sérelmeit is lángra lobbantotta volna. Dániel egy pillanatra elkapta Bálint tekintetét is, aki a lépcsőfordulóban állt, Enci mellett, és az ő szemükben is ugyanaz a sötét, meg nem értett félelem tükröződött.
Az égett szag még mindig a levegőben lógott, és a kékesvörös villogók fénye újra és újra bevillantak az ablakon. A hatósági felmérés lassan, de módszeresen haladt előre, a tűzoltók zseblámpái a sérült vezetékeket vizsgálták, míg a rendőrök jegyzeteltek, és próbálták kihallgatni a még mindig sokkos állapotban lévő lakókat. A tegnap esti titok árnyéka sűrűsödött, és mindenki sejtette, hogy ez az éjszaka még távolról sem ért véget.