A kábelrengeteg titka

A tűzoltók fókuszált fénysugarai végül Karesz lakásának ajtajától tekergőző drótkötegen állapodtak meg. Egy fiatal, elszánt tűzoltó intett a rendőröknek, majd a túlterhelt elosztóra és a mellette heverő, elolvadt erősítő kábeleire mutatott. A csendet Fekete Zoltán éles felkiáltása törte meg, mintha csak erre a pillanatra várt volna. „Látják? Látják, hogy mi történt? Ezt Karesz okozta!” Hangjában már nemcsak düh, hanem egyfajta elégtétel is megcsillant, de az arcán továbbra is ott volt a félelem. Dr. Balog Henrik, aki eddig szoborként állt, most lassan Karesz lakásának ajtaja felé fordult. Szemeiben a düh megkérdőjelezhetetlen volt, de a félelem is elmélyült, hiszen a hatósági figyelem könnyedén rá is terelődhetett volna, ami az ő titkai szempontjából katasztrofális lett volna. Horváth Bianka Molnár Máté kezét szorította, és arcán a megkönnyebbülés és a továbbra is fennálló szorongás keveréke ült.
Dániel a postaládák mellett érezte, ahogy a feszültség újabb fokozatba kapcsol. A tűzoltók felfedezése, mintha a felszínre hozta volna nemcsak a műszaki hibát, hanem a lakók elfojtott indulatait is. Köves Dezső bácsi bosszúsan felnyögött, és Szabó Andrea aggódó pillantást vetett rá, mintha férje, Gábor távollétét firtatta volna magában. Mi van, ha ez az egész kideríti az ő titkaikat is? Dániel hátrahúzódott egy árnyékosabb sarokba, próbálva észrevétlen maradni. A tegnap esti titok, mint egy súlyos köd, egyre jobban rátelepedett, és minden villogó fény, minden felvett jegyzőkönyv csak erősítette azt az érzést, hogy hamarosan mindent feltárnak. Bálint a lépcsőfordulóban, Enci mellett, mélyen a zsebébe nyúlt, és idegesen morzsolgatott valamit, mintha valami megfoghatatlan bizonyítékot akarna eltüntetni. Az „új lakó” még mindig ott állt, tekintetével Nóra távozásának irányát fürkészve, mintha ő is tudná, hogy valami nagyobb dolog rejlik a levegőben.