A Sietős Távozás

A lépcsőház felsőbb szintjeiről továbbra is morajlás szűrődött le, ahogy a lakók elszántan, tapogatózva haladtak Karesz lakása felé. Lent, a földszinti bejáratnál azonban másfajta feszültség alakult ki. A rendőrségi autók kékesvörös villogása már bevilágította az ablakokat, majd a tűzoltóság és a rendőrség emberei berontottak az épületbe. Zseblámpák fényei cikáztak, parancsszavak hangzottak el, és a kiégett kábelek égett szaga keveredett a friss, hűvös éjszakai levegővel. Az elcsigázott lakók, akik eddig a pánik markában vergődtek, most a hatósági jelenlétben kerestek valamiféle támaszt, miközben a kárfelmérés első lépései megkezdődtek.
Ebbe a szervezetlen káoszba csöppent bele Varga Nóra. Arcán nyomott hagyott az éjszakai felfordulás, de mozdulatai, ahogy a kijárat felé igyekezett, feltűnően sietősek voltak. A tekintete, ahelyett, hogy a tűzoltókra vagy a szomszédokra siklott volna, mintha egy láthatatlan ponthoz lenne rögzítve az ajtón túl. A frissen érkezett rendőrök igazoltatás nélkül hagyták volna távozni, ha az egyik, eddig a sarokban álló, észrevétlen új szereplő éles, gyanakvó pillantással nem követi minden mozdulatát.
A nő sietve lépett ki az ajtón, ahol egy fekete, drága autó parkolt. Motorja szinte hangtalanul járt, és a rendőrségi villogók fénye alig érte el elegáns karosszériáját. Dániel, aki még mindig a telefonjára meredve állt, s akit a „Tudom, mit tettél tegnap este” üzenet súlya szinte a földhöz szegezett, felpillantott. Elkapta Nóra távozó alakját, és a látvány újabb réteggel nehezedett rá a saját, alig titkolt félelmeire.
A tegnap esti titok már nem csak Bálintot és őt fojtogatta. A házban a feszültség tapintható volt, mindenki figyelte a másikat, és a rendőrségi felmérés csak olaj volt a tűzre, felerősítve a lakók aggodalmát és a kimondatlan vádakat.