A Sötétség Moraja és a Lincshangulat

Az új szereplő árnyékként siklott, némán figyelve Bálint menekülését a sötétségbe. A levegő, melyet már eleve átitatott a füst és a kimondatlan szorongás, most egy mély, torz zúgástól vibrált Karesz második emeleti lakásából. Az összetéveszthetetlen, torzított erősítőhang, mely hirtelen életre kelt, dacosan harsogott a pislákoló vészvilágítás mellett. Szabó Gábor a mellkasához kapott, Lugosi Jenő pedig halálra vált arccal kapta fel a fejét. Karesz, feltehetőleg részegen, rákötötte a falat rázó Marshall erősítőit Sipos Bendegúz illegális hálózatára, figyelmen kívül hagyva a már amúgy is labilis elektromos rendszert. A zúgás hirtelen éles, pattogó hangokká vált, mintha valami a falban szakadt volna szét.
Egy hatalmas, kékesfehér szikra lobbant fel a főelosztó szekrényből a földszinten, majd a generátor is felmondta a szolgálatot. A ház vaksötétbe borult. Teljes, nyomasztó sötétség, amit csak a távolból beszűrődő rendőrségi villogók halvány, vöröses fénye tört meg. Kitört a pánik: sikolyok, tompán puffanó testek, valaki elesett. Fekete úr kiáltásai elhaltak a zűrzavarban.
Dániel, még mindig telefonjára meredve, ösztönösen felkapta a fejét. A sötétség felerősítette félelmét, a „Tudom, mit tettél tegnap este” üzenet súlya még nyomasztóbbá vált. Enci, Bálint után kapkodva, kétségbeesetten próbálta megtalálni a férfit, miközben a dühös morgások Karesz lakása felé irányultak.
„Ez az a Karesz! Már megint ő!” – kiabálta Szabó Gábor, reszkető hangja elárulta a rettegést. Lugosi Jenő mellé lépett, tekintetükben egyszerre gyűlt fel a félelem és a felháborodás. Karesz, valószínűleg nem is volt tisztában a katasztrófával, csak a füst szagát érezhette lakása felől. A lakók már nem a hatóságot várták, hanem a saját kezükbe akarták venni az igazságszolgáltatást. Egyre többen indultak el a lépcsőházban tapogatózva, felfelé, a második emeletre. A „tegnap esti titok” már nem csak Bálintot és Dánielt fojtogatta. A ház áramtalanítva, a lakók lincshangulatban, a tegnap esti titkokkal terhelten, a káosz felé sodródtak.