Vételi ajánlat a kapualjban

A kapualj nyirkos homályában Bálint szinte nekiszaladt az ott várakozó férfinak. Dr. Balog Henrik élre vasalt sötét öltönyében mozdulatlanul állt a postaládák előtt, kezében egy vastag, fekete bőrmappával. Tekintete jéghideg volt, ahogy kimérten végigmérte a lihegő biztonsági őrt.
– Látom, a felhalmozott feszültség végül mindig a földszintre csapódik le – mondta Balog halk, mégis metsző hangon. – De ne szaladjon ennyire, Bálint. A házban uralkodó káosz nem az ön személyes problémája, viszont nagyszerű alkalmat teremt a tisztánlátásra.
Bálint megállt, hátát a hűvös kőfalnak vetve. A lépcsőház felől még visszhangzott Bordás professzor dörgő hangja és a gázszag jelenléte, de Balog jelenléte teljesen másfajta veszélyt sugárzott. Az ügyvéd komótosan kinyitotta a mappát, és kihúzott belőle egy előre megszerkesztett, szignóra váró okiratot.
– Máté és Bianka hiteltartozása elért arra a pontra, ahol a bank már nem tárgyal – folytatta Balog, miközben a papírt a kapu felé fordította. – Egy vételi ajánlat van nálam. Kényszerértékesítés előtti azonnali mentőöv. Ha Fekete Zoltán összehívja a rendkívüli közgyűlést az áramhalál miatt, én ezt a vételt a ház megmentésének álcája alatt teszem le az asztalra.
Mielőtt Bálint felelhetett volna, a kapu nehéz üvegajtaja nyikordulva kitárult. Varga Nóra lépett be, szorosan a mellkasához ölelve egy gyanús, fekete fóliába csomagolt szögletes dobozt. Didergett, tekintete zaklatottan ugrált Balog ügyvéd és Bálint között.