A professzor közbeszól

Bálint öklei fehérre fehéredtek a korlát hideg vasán. Erzsi néni gúnyos mosolya nem hagyott teret a kétségnek: ha nem hódol be az ultimátumnak, a barna boríték tartalma egy szempillantás alatt tönkreteszi a jövőjét Encivel. Bartha Zsófia a falnak támaszkodva figyelte őket gyanakvóan, miközben fojtogató zsályafüstöt lehelt a nyirkos lépcsőházi levegőbe.
– Rendben – sziszegte Bálint élesen, felindulásában elfordulva Zsófia szúró tekintete elől. – Holnap beszélünk. De most engedjen el!
Mielőtt az öregasszony rávághatott volna valamit, a félemelet felől nehéz, csoszogó léptek zaja törte meg a feszült csendet. Dr. Bordás András lépett ki a fordulóba kopott zakójában, bosszúsan igazgatva vastag keretes szemüvegét. Az idős professzor végigmérte a mozdulatlanul álló társaságot, majd felháborodottan koppintott a botjával.
– Még mindig gázszag van a házban! – dörögte Bordás bácsi, a mennyezet felé bökve. – Váltóáram sincs, a gázt meg elzárják! Én még ettem a három hatvanas kenyérből, de ilyen amatőr kuplerájt sosem láttam! R egyenlő U per I, ezt mindenkinek tudnia kellene, mielőtt pánikba esik!
A professzor váratlan feltűnése pillanatokra megtörte Erzsi néni bénító jelenlétét. Bálint kihasználta a lehetőséget: határozott mozdulattal kikerülte a zsaroló öregasszonyt és a méltatlankodó Bordás bácsit, majd lerohant a lépcsőn, egyenesen a kapualj felé, ahonnan Dr. Balog Henrik zaklatott léptei visszhangoztak fel.