A barna papírboríték ára

Amint Nóra cipőjének kopogása elhalt a második emeleti kanyarban, Erzsi néni nem pazarlott több időt Balog ügyvéd izzadt homlokának tanulmányozására. Mint egy rutinos forgalomirányító a csúcsforgalomban, egyetlen határozott lépéssel vágott Bálint útjába a lépcsőfordulóban, éppen ott, ahol a falról málló vakolat amúgy is szűkítette a mozgásteret.
– Hová olyan sietősen, fiatalember? – kérdezte Erzsi néni, s fanyar mosolyánál csak a zsebében zörgő kulcscsomó hangja volt fenyegetőbb. Lassan kihúzott az otthonkájából egy elnyűtt, barna papírborítékot, amelynek sarkából egy fotó szélén egy babakocsi körvonalai kandikáltak ki. – Zoltán ma is háromszor járta körbe a házat a feljegyzéseivel, de az én könyvelésem sokkal precízebb. Ugye nem szeretnénk, ha ez a kis dokumentáció véletlenül bekúszna Enci ajtaja alatt?
Bálint torkán fennakadt a levegő. A biztonsági őrök megszokott keménysége úgy párolgott el belőle, mint a puszta gázszag a nyitott kapualjban. Pontosan tudta, mi van azon a papíron: Erika, a csecsemő és a titkolt látogatások.
– Erzsi néni, könyörgöm... – nyögte Bálint szaggatottan, miközben Bartha Zsófia gyanakvó pillantása elől próbált takarásba húzódni.
– Nincs könyörgés, Bálintkám. A házban minden mindennel összefügg, és a hallgatásomnak ára van – sziszegte az öregasszony, közelebb hajolva. – Holnapig várok. Vagy megteszed, amit kérek, vagy Enci még a vacsora előtt megtudja a teljes igazságot.