Vészharang a kapualjban

Alig csendesedtek el Máté sietős léptei a lépcsőházban, a kapualjban két sárga láthatósági mellényes férfi tűnt fel. A Katasztrófavédelem és az építésügyi hatóság ellenőrei nem teketóriáztak: a szomszédos házból érkezett lakossági bejelentés a szuterénből szivárgó fojtogató gázszag és a hálózat ingadozása miatt.
Fekete Zoltán fejvesztve rohant le a negyedik emeletről, pápaszemét törölgetve, s igyekezett szokásos bürokratikus magabiztosságával leszerelni a váratlan vendégeket. A vezető ellenőr azonban egyetlen hűvös kézmozdulattal fojtotta belé a szót, miközben a pinceajtó felé mutatott.
– Kivonulási jegyzőkönyvet veszünk fel, Fekete úr – dörrent a hivatalnok hangja a boltíves kapualjban. – Az épület állapota közvetlen életveszélyt jelent. Két választásuk van: azonnal elindítják a milliós kényszerfelújítást a megemelt alappal, vagy a hatóság lakatlanná nyilvánítja a házat, és elrendeli a kiürítést.
Marietta a félemeleti fordulóban lapult, szeme piroslott a sírástól az Ottóval való veszekedése óta, s remegő ujjakkal szorította a kabátja szélét. Bálint a korlát felett áthajolva nézte a földszinti drámát. Tisztában volt vele, hogy Fekete Zoltán megbénult a felelősség súlya alatt, s a ház feje felett nemcsak Balog Henrik hálója, de a hivatal bárdja is lecsapni készül.