A titkos értesítés

Kelemen Dániel a második emeleti lakása magányában próbálta kizárni a kapualjból felhallatszó hatósági huzakodást. A hibrid munkavégzés legnagyobb szépsége, hogy az ember a saját foteljéből is tökéletesen átélheti a kollektív pánikot. Dániel tekintete azonban nem a pórul járt Fekete Zoltánon, hanem a dohányzóasztalán heverő okostelefonon ragadt.
A készülék hirtelen akkorát rezgett a fa felületen, hogy Dániel gyomra azonnal leereszkedett a bokájáig. Egy ismeretlen számról érkezett üzenet villant fel a kijelzőn: „A tegnap éjfélkor elindított adatcsomag célba ért. Köszönjük a bizalmat. Nincs visszaut.”
A hideg verejték azon nyomban elöntötte a tarkóját. Tegnap éjjel, a kiégés és a magány szülte elkeseredésben hozott meg egy olyan döntést, amivel mindent egy lapra tett fel a kitörés reményében. Akkor zseniális ötletnek tűnt, most viszont a torkát szorongatta a felismerés: valaki a hálózat túloldalán már pontosan tudja, mit tett. Kényszeresen egymás után négyszer nyomott rá a képernyőzárolásra, mintha a fekete üveg eltakarhatná a valóságot.
Az ajtó előtti folyosón ekkor surrant el Kerekes Lívia. A patikárius nővérke a táskáját a mellkasához szorítva sietett, és óvatosan összerezzent, amikor a lépcsőházban megcsattant egy hatósági mappa. Dániel a kémlelőnyílásra tapasztotta a homlokát. A Vászoly utca 6-ban mindenki rettegett valamitől, de az ő tegnapi titka most ott lapult a zsebében, mint egy időzített bomba.