Végzetes ultimátum a faliújságon

Az ellenőrök nehéz léptei alighogy elhaltak a kapualjban, Fekete Zoltán máris felemelte a hangját, szinte görcsösen kapaszkodva a közös képviselői hatalom utolsó morzsáiba. Zseblámpája éles fényét végigpásztázta a megrettent társaságon, s határozottan a kiégett elosztódoboz melletti faliújság felé mutatott.
– Nincs csoportosulás, és nincs pánik! A hatósági előírásokat pontról pontra betartjuk! – csattant fel a hangja a sötétben. Előhúzott egy vastag, piros filctollat, és a faliújságra ragasztott papírra nagyméretű, fenyegető betűkkel skiccelte fel az utasítást. – Holnap reggel nyolcig minden lakó köteles eltávolítani a folyosókról a szabálytalanul tárolt dobozokat és kerékpárokat. Aki nem engedelmeskedik, annak a tárgyait azonnal elszállíttatom, a büntetést pedig ráterhelem!
Bezeredi Melinda sápadtan húzódott a falhoz, kétségbeesetten szorítva magára a kabátját. Rettegett tőle, hogy Zoltán bürokratikus vaskalapossága csak felgyorsítja a hatósági kilakoltatást.
– De Zoltán, hát sötét van! R equals U divided by I, hát megbolondult maga?! – háborodott fel remegő hangon Dr. Bordás András, miközben a petróleumlámpa reszkető fényében próbálta védeni az igazát. – A hálózatot a túlterhelés vágta gallyra, nem a folyosói papírdobozok!
– Csend legyen, András! – vágott közbe Fekete úr kíméletlen szigorral. – A rendkívüli közgyűlést holnap este hatra hívom össze. Lakásonként ötszázezer forint felújítási előleget kell letétbe helyezniük, különben a hatóság lakatlanná nyilvánítja a házat!
A fenyegetés súlya elnémította a folyosót. A lépcsőház alsó szegletében Székely Ricsi csöndben kihasználta a figyelmetlenséget: a kartonjait átcsúsztatta a szuterén ajtón, egyenesen Marika néni hátsó raktára felé, ahol a pult alatti olcsó tartalékok jelentették az egyetlen támaszt a megszorult lakóknak.