Hatósági kényszerpálya

A kapualjból nehéz, határozott léptek zajgása verte fel a sötétbe borult lépcsőházat. Mielőtt Kovács Tibor újra megszólalhatott volna, két sárga mellényes katasztrófavédelmi ellenőr bukkant fel a földszinti lépcsőfordulóban, zseblámpáik éles fénycsóvájával pásztázva a rémült lakókat.
– Fekete Zoltán közös képviselőt keressük! Lakossági bejelentés érkezett a szomszédos épületből gázszivárgás és életveszélyes elektromos hálózat miatt! – dörrent meg a vezető ellenőr hangja.
Fekete Zoltán remegő kézzel lépett előre. Az ellenőrök röpke tíz perc alatt felmérték a koromtól feketéllő elosztódobozt és a szuterén felől szivárgó fojtogató szagot. A jegyzőkönyvet a kapualj hideg falán támasztva írták alá, majd a tisztviselő nyers határozottsággal fordult a közös képviselőhöz.
– Az épület jelenlegi állapota közvetlen életveszélyt jelent. Két lehetőségük van: vagy azonnal elindítanak egy rendkívüli, csillagászati összegű kényszerfelújítást, amit a lakók azonnal befizetnek, vagy a hatóság lakatlanná nyilvánítja a házat, és megkezdődik a teljes kilakoltatás.
A lépcsőházra fojtogató csend borult. A félhomályban Dr. Balog Henrik halvány, elégedett mosolya csillant meg: a csődbe jutó lakók elkeseredettsége a tökéletes alkalom volt a kényszeráron való felvásárlásra. Székely Ricsi a szuterén lépcsőjén lapulva szorította magához a csempészett áruval teli kartont, rettegve egy hatósági átvizsgálástól, miközben Bálint felett végleg összecsaptak a hullámok.