Szikrák a sötét lépcsőházban

Bálint az első emeleti lépcsőfordulóban torpant meg, amikor a fej feletti elosztódobozból éles, sercegő pukkanás visszhangzott. A burkolat alól sűrű, égett műanyagszag szivárgott ki, s a félhomályt egy pillanatra kékes szikraeső világította meg. A lépcsőház villanyai végleg elaludtak, vak sötétségbe borítva a folyosókat.
– Hozzátok a zseblámpát, de nyílt lángot senki ne használjon! – csattant fel Kovács Tibor rekedt hangja. Az idős villanyszerelő csavarhúzóval a kezében, egy lámpával pattant ki a lakásából. – A fővezeték zárlatos lett a túlterheléstől! És ha lentről tényleg gáz szivárog, egyetlen eltévedt szikra elég a katasztrófához!
A sötétben ajtók sora csapódott ki. Dr. Bordás András lépett a gangra, és mérnöki határozottsággal emelte fel a kezét. – Nyugalom! Racionálisan kell eljárni! R equals U over I, ezt minden művelt embernek tudnia kell! Ha Nikola Tesla látná ezt az amatőr kókányolást, elkeseredne! Nem szabad pánikolni, azonnal áramtalanítani kell a teljes szakaszt!
A felbolydult lakók között Fekete Zoltán már a szabályzatot emlegetve jegyzetelt, miközben a háttérben Dr. Balog Henrik hideg kimértséggel figyelte az összecsapást, mintha a műszaki csőd csak újabb érv lenne a felvásárlási ajánlatai mellett. Bálint a korlátot markolva állt a feszültség közepén. Az idő fojtogatóan fogyott, de a kitörő káosz elzárta előle az utat a saját lakása felé.