Váratlan diagnózis a földszinten

Erika a lépcsőfordulóból meglátta a táskáival veszteglő Encit, mire pánikszerű döntéssel lefelé vette az irányt, karjában szorosan ölelve a bepólyált csecsemőt. Bálint egyetlen fojtott káromkodással otthagyta álmélkodó párját, és dübörgő léptekkel rohant a lány után, egyenesen a földszinti sarok felé. Erika azonban gyorsabb volt: besurrant Dr. Szabó András leharcolt magánrendelőjének ajtaján, mielőtt a biztonsági őr utolérhette volna.
A zár kattanása élesebben hasított a lépcsőházi gázszagba, mint egy elpattant hegedűhúr. Bálint izomból rácsapott a tejüveges ajtóra, de odabent a kártya- és konyakfüstben edződött orvos már fordította is a kulcsot. Szabó doki, kinyúlt pulóverében, a résnyire nyitott ablakrácson át kacsintott ki a lihegő férfira.
– Nyisd ki, András, mert berúgom! – sziszegte Bálint, miközben a nyakán rángatózni kezdett az ér.
– Csak nyugodtan, kedves Bálintom – hallatszott az orvos rekedtes, fanyar hangja. – De tudod, Dr. Balog Henrik türelme véges, a kártyaadósságom pedig nem várhat. Úgyhogy a képlet egyszerű: vagy felhajtod nekem a pénzt holnapig, vagy a legközelebbi lakógyűlésen tartok egy vetítéses előadást Encinek és a ház népének a családmodelljeidről.
Bálint ökle megállt a levegőben. A folyosón elviselhetetlenné vált a gázszag, de az orvos fojtogató ultimátuma még a szuteréni bűznél is jobban bénította meg.