A titok láncreakciója

Kelemen Dániel gyorsan a zsebébe süllyesztette a telefont, mintha az égne. A hideg képernyő üzenete nem hagyta nyugodni. Valaki figyeli, valaki tudja a tegnap esti titkot. A gondolat hideg hullámként futott végig rajta, miközben próbált úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Élesen körbenézett a sötét lépcsőfordulóban, mintha a falak rejtenék a fenyegető árnyékot. Fekete úr lépteinek dörejje elhalkult a harmadik emelet felé, de Dániel szíve továbbra is eszeveszetten dobogott. A digitális fenyegetés valósággá vált, ráadásul pont a fizikai káosz közepén.
Odalent Dr. Szabó András fenyegető szavai elhaltak, ahogy Kovács Tibor, az idős villanyszerelő a földszinti főkapcsolónál állva dörömbölte a Miri Csemege szuterénjének ajtaját. „Tibor bá!” – kiáltotta egy lakó a tömegből, hangjában pánik. „Ne kapcsolja vissza! Gázszag van!” A levegőben valóban érződött a szúrós, émelyítő szag, amely a föld alól, a rekedt ex-légiós birodalmából szivárgott. Tibor bá megeresztett egy morcos pillantást a dokira, majd a füléhez emelte a kezét, mintha a falakon túlról hallgatná a szivárgást.
Bálint, akit Erika kiáltásai sem állítottak meg, már a második emeleti folyosón volt, szinte kettőt ugorva a lépcsőkön. Haragja és sietős mozdulatai magyarázatot kerestek, de csak az ajtaja előtt álló, bosszús Enci nézett rá dühösen. A táskák, amiket Enci szorongatott, most súlyosan lógtak a karján, jelezve a helyzet reménytelenségét. Valami odabent, a lakásban várta, ami sürgősebb volt, mint a lent zajló káosz. A fojtogató gázszag és a sötétben lappangó titkok egyre szorosabb hálóba vonták a Vászoly utca 6. lakóit. A lakók egyre ingerültebben figyelték egymás minden rezdülését, miközben a fenyegető üzenet árnyéka sötét felhőként lebegett Dániel feje felett.